A szalagokkal ékesített májusfa állítása szemet gyönyörködtető és szívet derítő néphagyomány. Májusfa név alatt azonban mást is ismerünk: egy őshonos fafajt, illetve egy vele könnyen összetéveszthető özönnövényt is szokás e néven emlegetni. Melyik melyik? Nagyon nem mindegy!
Zelnicemeggy (Prunus padus) – az igazi májusfa
Európa nagy részén elterjedt, őshonos fafaj. Magyarországon vadon és dísznövényként is előfordul. Májusfa, gyöngyvirágfa néven is emlegetik április végén- május elején nyíló látványos fehér virágzata miatt.
A zelnicemeggy kisebb termetű fává fejlődik, kertekben azonban sövényt is szoktak nevelni belőle. Édes illatú virágait szívesen látogatják a méhek, fekete bogyóit a madarak fogyasztják.
Kései meggy (Padus serotina) – özönnövény
Észak-Amerikából telepítették hazánkba egy erdészeti program keretében. Azt remélték tőle, hogy javítani fogja a gyengébb talajú területeket, de sajnos ez nem következett be, sőt: a faj agresszívan terjedni kezdett és az erdők cserjeszintjét kisajátítva elkezdte kiszorítani az őshonos növényeket. Mint kiderült, az eredeti fajösszetétel egyensúlyának felborulása az erdők egészének megújulási képességét is gátolja, a kései meggy így tehát veszélyforrássá vált hazánk erdei számára.
Különbségek
Ránézésre a két faj könnyen összetéveszthető, azonban a leveleiket megtapintva egyértelműen megkülönböztethetők. A zelnicemeggy levelei vékonyak, puha tapintásúak, fénytelenek míg a kései meggy kemény, bőrnemű, fényes levelekkel rendelkezik.
Míg a zelnicemeggy az európai növényvilág őshonos eleme és dísznövényként kertünk éke lehet, a kései meggy kártékony, kivadulva veszélyezteti természeti környezetünk épségét.
Védekezés az özönnövények ellen
A természetvédelem, a mezőgazdasági szereplők és a lakosság közös feladata az özönnövények elleni védekezés.
Özönnövénynek, invazív vagy inváziós növénynek azokat a fajokat nevezzük, amik:
- nem részei az őshonos ökoszisztémának
- gyorsan szaporodnak
- könnyen alkalmazkodnak a helyi viszonyokhoz
- nincs, vagy túl kevés a természetes ellenségük
- az őshonos fajokat kiszorítják az élőhelyükről
Az ilyen növények túlzott terjedése során az őshonos fajok visszaszorulnak, vagy akár ki is halhatnak, ezért gátolni kell a terjedésüket. Mit tehetünk, hogy visszaszorítsuk őket?
- A természetvédelmi szakemberek, nemzeti parkok, erdőgazdálkodók rendszeresen irtják az özönfajokat az általuk gondozott területeken.
- A gazdálkodók a nem művelt területeik kaszálásával és szakszerű legeltetéssel sokat tehetnek a növényzet kordában tartásáért.
- A lakosság kellő tudatossággal és tájékozódással elkerülheti, hogy kertjébe dísznövényként ültetett növények kivadulva ámokfutásba kezdhessenek a természetben. Ne ültessünk ismeretlen növényt! Akármilyen szép tövet ajánl a szomszéd, mert nála már annyira elterjedt, nézzünk utána hogy mi az egyáltalán!
Jó példa a területek kezelésére
Az Őrjeg és Szőlőhegyei Natúrpark területén, a Hajósi Kaszálók természetvédelmi területen egy speciális brigád végzi fáradhatatlanul az özönfajok visszaszorítását: egy bivalycsorda. Ők nem bánják, ha étrendjük nádat, parlagfüvet, kanadai aranyvesszőt, gyalogakácot is tartalmaz. A legelőjükként szolgáló terület viszont fellélegezhet az özönnövények terjedésének ökológiai terhe alól.
