Ahogy fehérbe borulnak az akácfák, a rájuk irányuló figyelem fényében évről-évre megindulnak a viták a Fehér akác (Robinia pseudoacacia) pártolói és ellenzői között.
Míg a magyarok többsége számára a Fehér akác a jól ismert tájkép elmaradhatatlan eleme, mely nélkül nincs alföldi tanya, sem balzsamos illatú májusi este, a méhészek, erdőgazdálkodók és a természetvédők között viták folynak az akác megítélése kapcsán.
Az egyik oldalon a fafaj tagadhatatlan gazdasági haszna áll, hiszen faanyagként és mézelő növényként is kiválóan bevált. Ellene szól viszont néhány ökológiai hatás: a talaj tápanyagtartalmának módosításával megváltoztatja az aljnövényzet fajösszetételét, az akácerdő az őshonos erdőkénél fajszegényebb, és emberi kontroll nélkül intenzíven terjedve elhódíthatja a területeket az akác előtt uralkodó tölgyesektől.
- Vajon jól jártunk az akáccal?
- Ér annyit a gazdasági haszon, hogy megváltozzon hazánk erdeinek összetétele?
- Milyen lenne nélküle az Alföld? Dús tölgyesek borítanák? Vagy már rég sivataggá vált volna?
- Hogyan lehet hasznunkra az akác a klímaviszonyok megváltoztával?
- Kárt szenvednek vagy akár profitálhatnak is az őshonos fajok az akác terjedéséből?
- Mitől olyan különleges az akácméz, hogy a termék mellett maga az akác is hungarikum besorolást kapott?
Ezekre és további kérdésekre is választ ad az OMME által készített kisfilm, mely az akác általános bemutatása után a pro és kontra érveket is ismerteti, miközben gyönyörű felvételeken jeleníti meg a Fehér akácot, erdeit és a hozzá kapcsolódó munkákat.