A szúnyogok társaságát nyilván senki sem élvezi, főleg amióta a klímaváltozás előrehaladtával egzotikus vírusokat is terjeszthetnek, vagy új, invazív szúnyogfajták vernek tanyát hazánkban. A szúnyogok gyérítése, irtása ezért nem csak kényelmi, de közegészségügyi okokból is szükséges. Nem mindegy azonban, hogy erre milyen módszert alkalmazunk!
Kémiai szúnyoggyérítés
A legtöbb szó a kémiai szúnyoggyérítésről esik, mely a környezetvédők, mezőgazdasági termelők és a lakosság aggályai ellenére még mindig a leggyakrabban alkalmazott módszer Magyarországon. Ez úgy zajlik, hogy platós teherautóról, vagy különleges esetekben repülőgépről egy deltamethrin nevű, piretroid típusú rovarirtó vegyszert permeteznek ki a kezelni kívánt területre. Ez a szer egy idegméreg, ami nem szelektív, tehát elpusztít minden rovart, ami érintkezésbe kerül vele. A szer a kifejlett rovarokra és lárvákra is hat.
A méhek elpusztítását megelőzendő a permetezésre éjszaka kerül sor, és a méhészeket a biztonság kedvéért előzetesen értesítik.
Biológiai szúnyogirtás
A biológiai módszer során nem kerül a természetbe semmilyen méreganyag. Ehelyett egy baktériumot juttatnak a szúnyoglárvák élőhelyéül szolgáló vizekbe. Ez a baktérium kizárólag a vízben élő szúnyoglárvákat támadja meg, elpusztításukkal megelőzve a szúnyoginváziót. Mivel a baktériumot célzottan a szúnyoglárvákkal teli vizekbe kell bejuttatni, igényel némi szakértelmet az alkalmazása, a minimum szükséges követelmény a szúnyogok élőhelyeinek a feltérképezése. A vizes élőhelyek megközelítése is jelenthet kihívásokat. A biológiai szúnyogirtás összességében körülményesebb a kémiai védekezésnél, de hatékonyabb és nem terheli mérgekkel a környezetünket.
Aggályok a kémiai szúnyoggyérítés körül
A kémiai szúnyoggyérítést a Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatósága végzi. Honlapjukon többek közt ez a tájékoztatás olvasható:
A munkálatokat a katasztrófavédelem irányítja, a kezeléseket szakemberek végzik, minden esetben a közegészségügyi hatóság által engedélyezett irtószerekkel. A konkrét felhasználást a megyei kormányhivatalok és járási hivatalok népegészségügyi szakigazgatási szervei ellenőrzik.
Az irtószer a kijuttatott mennyiségben emberekre, melegvérű állatokra, növényekre ártalmatlan, az csak többezerszeres dózisban fejtene ki negatív hatást. Hektáronként mindössze fél litert permeteznek ki belőle, kijuttatás után néhány órával pedig le is bomlik. A kezeléseket napnyugta után kezdik, így a méhekre, és más nappal aktív rovarokra nem jelent veszélyt a szúnyogirtás (az alacsony dózis miatt a méhfélékre és más kevésbé érzékeny rovarokra egyébként sincs letális hatása a készítményeknek).
A kémiai gyérítéshez használt hatóanyag biztonságosságával szemben azonban súlyos kételyek merültek fel. A méhészek, növénytermesztéssel foglalkozók, természetvédők és a témára érzékeny civilek bizonyos aggodalmait a tapasztalatok, másokat a tudományos kutatások sorra alátámasztották:
- A deltamethrin károsította a hím egerek nemi hormon termelődését, ezáltal csökkentve a szaporodási képességüket.
- Azok a növendék egerek, amiket kitettek a pirteroid hatóanyagú vegyszereknek, dupla eséllyel lettek figyelemzavarosak (ADHD) a dopamin-receptoraik működésének módosulása miatt.
- A deltamethrin 1-es kategóriájú endokrin diszruptor anyagként szerepel az EU besorolásában (COM(1999)706), így ha az új uniós felülvizsgálat is megállapítja ezen egészségügyi kockázatát, akkor az új uniós növényvédelmi rendelet szerint ki kell vonni a mezőgazdasági használatból.
- Az éjszakai kijuttatás bár megóvja a háziméheket, az éjjel aktív rovarok között komoly pusztítást végez.
- Az alkalmazott dózis bár nem halálos a kifejlett, nagyobb testű rovarokra, képes károkat okozni bennük, megbetegíteni őket, illetve a táplálékkal, virágporral a lárváik szervezetébe kerülve azokra már halálos is lehet.
- A deltamethrin vízi szervezetekre extrém toxikus, halakban, kétéltűekben, puhatestűekben, vízi növényekben felhalmozódhat. Egyes vízi és szárazföldi fajok esetében egyaránt eredményezhet viselkedésbeli, táplálkozási, fejlődési, illetve populáció szintű zavarokat, diszfunkciókat. A szintetikus deltamethrin biológiai aktivitása tartós, mert fennmarad a rovarokban és a legtöbb felületen. Toxicitását a környezet fizikokémiai paraméterei (pl. a hőmérséklet, pH) befolyásolják.
- Mivel a deltamethrin nagyon mérgező kétéltűekre, halakra, hüllőkre nézve is ezért a szúnyogirtás fokozott környezeti kockázatot jelent. Kutatások a korábbi balatoni halpusztulás és a köztéri szúnyogirtás között kapcsolatot láttak. Az elpusztult halak kopoltyújából ugyanis deltamethrin-t mutattak ki.
- Az irtás idején kifejlett szúnyogokat a kémiai gyérítés során használt méreg elpusztítja, de a tojásokra, lárvákra hatástalan, néhány nap múlva ugyanolyan tömegben jelennek meg az újabb és újabb generációk.
- Egy MTA vizsgálat kimutatta, hogy az elhullott rovarok között a célcsoportot jelentő szúnyogok aránya 0,1% (azaz minden ezredik rovar) volt csak!
- A méreganyagok a szennyezett legyeket, méheket, szúnyogokat elfogyasztó állatokra (a ragadozó rovaroktól a kétéltűeken, hüllőkön és madarakon át az emlősökig) hatnak. Minden bizonnyal ez az egyik oka annak, hogy a leginkább városlakó, repülő rovarokra vadászó molnárfecske hazai állománya felére csökkent 1999–2013 között. De szúnyogirtást követően országszerte tapasztalnak konkrét madárelhullásos eseteket is, elsősorban fekete rigók és széncinegék esetében, melyeknél egyik napról a másikra teljes fészekaljnyi fióka pusztul el.
Mit tehetünk?
Szorgalmazzuk a biológiai szúnyoggyérítést a kémiaival szemben! A kémiai szúnyoggyérítés mellőzését a települések jegyzői, polgármesterei kérhetik a Katasztrófavédelemtől. Sajnos Magyarországon a szúnyoggyérítést az esetek 98%-ában kémiai módszerrel végzik, ez a döntéshozók felelőssége és hatásköre.
Magánemberként is tehetünk viszont a szúnyogok túlzott terjedése ellen. Az újonnan betelepült, invazív szúnyogfajok előszeretettel rakják petéiket olyan vizekbe, amik nem érintkeznek a főlddel, például esővízgyűjtő hordókba, fóliák redőiben összegyűlt, virágcserepek alján pangó pár deciliternyi vizekbe, eltömődött csatornákba. Ezek megszüntetésével csökkenthetjük a házunk táján kikelő szúnyogok mennyiségét.
Vigyázzunk a fecskékre! Egy fecskepár a fiókanevelési időszakban naponta 1200-szor fordul meg a vadászterület és a fészek között. Ez naponta több, mint 5500 db megfogott rovart – legyet, szúnyogot – jelent. Az ember természetromboló tevékenységei miatt a fecskék száma hazánkban a felére csökkent az utóbbi 20 évben. A klímaváltozás és a kémiai szúnyogirtás mellett sokszor a tudatos károkozás is veszélyezteti őket. Pedig a fecske a legjobb rovargyérítő, amit csak a házunk körül el lehet képzelni! Védelmükhöz következő cikkünkben adunk tanácsokat.
