A Homokmégy hírét a nagyvilágba röpítő Romsics Lászlóné Szarka Vërára, népi iparművészre, a népművészet mesterére, a kalocsai sárköz népművészetének emblematikus alakjára a szülőfalujában emlékeztek. A művelődési házat megtöltő közönség nagyobbik része még ismerte a rendkívül tehetséges és sokoldalú, művészetének átadásában is jeleskedő homokmégyi asszonyt. Az élete szinte utolsó napjáig alkotó Szarka Vera a róla készült kisfilmnek, hanganyagoknak, a jelenlévők személyes hangvételű visszaemlékezéseinek köszönhetően szinte személyes résztvevője volt a személyisége, életműve előtt tisztelgő eseménynek.
Az önkormányzat szervezésében megtartott első Szarka Vëra emlékestre Kalocsáról és a környező településekről is számos, a népművészet különböző ágait művelő ismert népművész érkezett. Mindenekelőtt természetesen ott voltak gyermekei és unokái, akik meglepetés produkcióként autentikus viseletbe öltözve, az „unokák táncával” tisztelegtek nagyanyjuk emléke előtt.
Az emlékestet Tapolcsányiné Varga Krisztina polgármester nyitotta meg, aki személyes hangvételű beszédében érzékeltette mindazt, amit Szarka Vëra jelent Homokmégynek. A település vezetője a folytatásban Szarka Vëra Homokmégy díszpolgárává avatása alkalmából rendkívüli alapossággal készített előterjesztést olvasta fel. Mint a méltatásból kiderült: Szarka Vëra családjának története összefonódott Kalocsa legújabb kori történetével. Az utolsó 200 év családi hagyatéka megtestesíti a kalocsai népi díszítő művészetet, annak kialakulását és korszakonkénti változását.
Szarka Vëra 1941. november 5-én született a valamikori kalocsai szállások déli központjában, Homokmégyen és 2022-ben hunyt el. 1958. szeptember 28-án ment férjhez Romsics (Karács) Lászlóhoz, aki az előző esztendőben kezdett el tárogatózni, és közel fél évszázadon át volt egyik meghatározó muzsikusa a homokmégyi zenekaroknak. Szarka Vëra a szó szoros értelmében beleszületett a hagyományba. 1959-ben beiratkozott a kalocsai Népművészeti és Háziipari Szövetkezetbe. Eleinte kézi varróként, 1964-től gépi varróként dolgozott. Időközben nagy gyakorlatot szerzett a minták tervezésében, ezért szeretett volna átkerülni a szövetkezet íróasszonyai közé. Mivel nem vették fel, soha többé nem lépte át a szövetkezet küszöbét, viszont 1979. júliusában kiváltotta az iparengedélyt és a továbbiakban vállalkozóként kereste kenyerét, ezzel megteremtve művészi szabadságát is.
Szarka Vërában összpontosult a két évszázad alatt felhalmozódott családi tudás, és az azok kibontakoztatásához elengedhetetlenül szükséges készségek és képességek sora. Az írást nem is kellett tanulnia. Más női munkákhoz hasonlóan, mindennapos tevékenységként rajzolta a mintákat édesanyja mellett. A hagyományos munkafogások, technikák ésszerű átalakítása – a megszokottal szemben – Szarka Vëra gondolkodásának nyitottságát mutatja, amely egész magatartására, tevékenységének valamennyi körére jellemző. Zsűrizett tervezéseinek mindegyikét saját tulajdonaként őrizte meg, így elegendő anyaggal rendelkezett ahhoz, hogy önálló kiállításokon mutassa meg alkotásait.
Az egyik legfontosabb törekvése, hogy átadja tudását a fiataloknak is megvalósult. 1996-2008 között szervezte és vezette a homokmégyi iskola népművészeti szakkörét. A Népi Iparművész és a Népművészet Mestere-díj mellett 1998. október 23-án vette át a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkeresztet, 2019-ben pedig a Bács-Kiskun Megyei Prima-díjat. Alkotásait több múzeum mellett a budapesti Népi Iparművészeti Múzeum őrzi.
Forrás:
www.baon.hu
www.homokmegy.hu